Bodor Zoltán blogja

Egy hete Apámnál lakom, mert rossz állapotban adták ki a kórházból. Már kezd jobban lenni.
Tegnap, hogy kimenőm volt -mert jött a gondozónő-, jártam a városban és megvettem a Büszkeség és balítéletet dévédén.
Látszott benne, hogy a szerelem leszállít minket a magas lóról és térdrekényszerít.
Hogy felesleges sietnünk az ítélkezéssel, aztán mégis legtöbbször sietünk vele.

És ami különösen fontos volt nekem, hogy egy családban az apa lelki közelsége és fizikai jelenléte milyen sokat segít a lányoknak. A fiúk lelki fejlődéséről, apjukkal való viszonyukról sajnos ritkán beszélünk.

Festeni való angol tájak, constablei és turneri képek látványalapjai is látszottak a filmen.

Constable kisméretű akvarellje

Milyen kevéssel és milyen pontosan! Élesen látom magam előtt ezt az embert. Nem sokat ír róla eddig Tolsztoj. De a szótlansága és bólintása a csata baljós pillanataiban, a legsanyarúbb helyzetben megőrzött nyugalma…  Mi sem vagyunk kisebb hősök, tudom. Mégis olyan jó ilyenekről olvasni! Az első kötet vége felé járok.

Aztán találtam róla egy portrét a neten.

Vasilij Tropinin: Bagration generális arcképe

Csók István: Úrvacsoraosztás

Most láttuk a Nemzeti Galériában ezt a képet a München magyarul címû kiállításon.

Így ír emlékezéseiben a festő a kép főalakjáról:

Fekete haja, tipikus magyar arca volt s olyan pajzánul csillogó fekete szeme, hogy jó volt lesütve festeni őket. De naiv meséi apja s bátyja katonakalandjairól, s ahogy ártatlan, gyerekes örömeiről beszélt, nyílt szívről s tapasztalatlan lélekről tettek tanúságot. Különösen nagyra tartotta, hogy már kérője is volt, pedig még csak most múlt tizennégy éves. Örzsit egészen profilban festettem. Nem imárakulcsolt kézzel, hanem amint csipkekendőjét kezében tartva távozik az Úrasztalától.

Eleinte nagyon tartózkodó volt, de aztán, hogy én mindenféléről kikérdeztem, ő is kérdezősködött: - Mi ez? - Festék. - És ez? - Paletta. - Hm. Aztán miért kell kinyomni a festéket a palettára s összemázolni rajta? - Milyen város az a Mülkhen? - Hogy értik ott meg egymást az emberek, ha nem tudnak magyarul?

Örzsi egyszer azzal állt elő, hogy ő nótát csinált.

- Hát mondd el, hadd halljam én is. De Örzse hallgatott. Egy ízben kíváncsi voltam rá, mit csinál ez a kis vadvirág, mikor magára hagyom? Belestem egy nagy ajtóhasadékon. Kényelmesen megfigyelhettem mindent. A lány a palettát vizsgálgatta, majd a festéktubusokból próbálta rá kinyomni a színeket, közben halkan csicsergett:

1. - Lám megmondtam ne szeress,
Piktor urat ne szeress.

2. Mert a piktor szerelme
Festékkel van keverve.

3. Festékkel van keverve,
Palettára rákenve.

4. Piros festék palettán,
Pirosodik a leány.

Fehér festék…

A Munkácsi ösztöndíját mégis Halmi Artúr nyerte el ezzel a képpel szemben Vizsga után cíművel, ami most szintén látható ezen a kiállításon.

Ezt választotta az Öreg.

Halmi Artúr: Vizsga után (olaj, vászon, 125x186,5 cm) 1890

A döntés hallatán Csók meg csak ennyit mondott barátjának:

-Gyerünk biliárdozni, Halmi!

Akkor kilenc volt. Most 14 éves. Mégis a napokban dolgoztam ezen a képen. Az orrnyerge nem volt rendben. Ezért újra leültettem most, öt év elteltével.

Bodor Zoltán: János kilenc évesen (részlet)

Sokat ült nekem annak idején. Persze unta, hajladozott. Valameddig eljutottan vele. Most befejeztem, legalább is az arcát.