Bodor Z.: Kroki (akvarell, papír) 2012.
Bodor Z.: Kroki (akvarell, papír) 2012.
Bodor Z.: Kroki (akvarell, papír) 2012.
Mile Zsigmond dala járt a fejemben, “Készül a hegy, Paul a nevem…” miközben ezt festettem a műteremablakból.
Bodor Z.: Januári hegy (olaj, vászon, 30x40 cm)
Zsiga mikor Paul-t mond, szerintem Cézanne-ra gondol, aki maga is távoli nagy hegy már.
A műterem, hogy fenti része is van, új nézőpontokkal is szolgál.
Bodor Z.: Egy kis tanulás a lenti asztalnál (ceruza, papír, 223x176 mm)
Novemberi almák hullanak. Naponta egy, esetleg kettő.
A cinkék még a fán elkezdik, másnap odalent én folytatom.
Elkezdtem egy képet is. Ez a fa van rajta. Elég hideg van mostmár egy helyben ácsorogni odakint.
Mint egy évvel ezelőtt is, most is megadatott egy mártélyi délután. Elfogadható hőmérséklet és enyhe, egyre enyhülő szél. Még lehet benne festeni, egy helyben állni akár két-három órát is.
El-el néztem a horgászokat. Milyen kitartóan nézik a vizet! Darucsapatok húztak el a fejünk felett.
Talán érdekes vagy egy kicsit szomorú mementó ez az munka közben készült fénykép még vázlatosabb állapotot mutat, amely már nem létezik.
Bodor Z.: Horgász (30x50 cm, olaj, vászon) átmeneti állapot
Valami miatt készülnek ilyen fényképek. Közömbös, csak régen elköltözöttek számára érdekes képek. Azoknak mond sokat, akik ott éltek évekig, ahonnan ez a látvány mindennapjaik része volt.
Már tíz éve elköltöztünk innen. Szeged, Tisza Lajos körút 17. Lakásunk fölső szintjéről látszottak ezek a házak és a műemlék víztorony.
Ma, ahogy nézem ezeket festeném abból az ablakból, ahonnan már más valaki néz ki naponta. Kivágtam számítógéppel a mostani elképzeléseimet, amikből kép letett volna.
Eleinte, mikor odaköltöztünk nem tudtam, mit festek majd az ablakból. Semmi érdemleges motívumot nem láttam. Kb. hét év telt el, mire észrevettem az ablakból ezt, azt.
Például a szemben lévő Teleki utcai ház téli alkonyatban vöröslő ablakait.
Bodor Z.: Fenylő ablak (olaj, vászon, 50x70 cm) 1999.
Esténként festettem villanyfénynél a függöny résén ki-kinézve.
Bekerült ez egy bank következő évi falinaptárába, amiből egyet odaadtam az ábrázolt ház lakóinak. Évek múlva, mikor már Berkenyén laktunk jött a telefon, hogy megvennék. Meg is vették.
Másik irányba, a körút felé nézve készült ez a kép:
Bodor Z.: Ónoseső (olaj, vászon, 60x60 cm) 1999.
Bodor Z.: Nógrád mellett (ceruza, papír, 94x146 mm)
Bodor Z.: Rajz (ceruza, papír, 170x251 mm)
Bodor Z.: Napsütés makói tetőkön (olaj, vászon, 50x40 cm)
Az arra járó emberek gyakran megkérdezték: -Mit is fest maga?
Mutattam a tetők irányába, mondván: -Abba az irányba nézek.
Már észrevettem magamtól is ezt a házat miközben azt a képet festettem, amit holnap mutatok meg.
Annak ellenére, hogy újonnan festették, jól illeszkedik környezetébe. Váratlanul megbíztak, hogy fessek róla egy képet. Így ezután már volt dolgom reggelente is. Az utolsó (harmadik) reggelen a középső ablak -most először- nyitva volt. Vékony fehér lécein csillogott a napfény. A kis életmomentum megint megsegítette a képet.
A ház külső, színbeli megjelenését a felújításkor Karsai Ildikó tervezte. A díjnyertes felújításról értékelés olvasható itt.
Bodor Z.: Fény és árnyékváltozások egy felújított házon (olaj, vászon, 60x60 cm)