Bodor Zoltán blogja

Csók István: Úrvacsoraosztás

Most láttuk a Nemzeti Galériában ezt a képet a München magyarul címû kiállításon.

Így ír emlékezéseiben a festő a kép főalakjáról:

Fekete haja, tipikus magyar arca volt s olyan pajzánul csillogó fekete szeme, hogy jó volt lesütve festeni őket. De naiv meséi apja s bátyja katonakalandjairól, s ahogy ártatlan, gyerekes örömeiről beszélt, nyílt szívről s tapasztalatlan lélekről tettek tanúságot. Különösen nagyra tartotta, hogy már kérője is volt, pedig még csak most múlt tizennégy éves. Örzsit egészen profilban festettem. Nem imárakulcsolt kézzel, hanem amint csipkekendőjét kezében tartva távozik az Úrasztalától.

Eleinte nagyon tartózkodó volt, de aztán, hogy én mindenféléről kikérdeztem, ő is kérdezősködött: - Mi ez? - Festék. - És ez? - Paletta. - Hm. Aztán miért kell kinyomni a festéket a palettára s összemázolni rajta? - Milyen város az a Mülkhen? - Hogy értik ott meg egymást az emberek, ha nem tudnak magyarul?

Örzsi egyszer azzal állt elő, hogy ő nótát csinált.

- Hát mondd el, hadd halljam én is. De Örzse hallgatott. Egy ízben kíváncsi voltam rá, mit csinál ez a kis vadvirág, mikor magára hagyom? Belestem egy nagy ajtóhasadékon. Kényelmesen megfigyelhettem mindent. A lány a palettát vizsgálgatta, majd a festéktubusokból próbálta rá kinyomni a színeket, közben halkan csicsergett:

1. - Lám megmondtam ne szeress,
Piktor urat ne szeress.

2. Mert a piktor szerelme
Festékkel van keverve.

3. Festékkel van keverve,
Palettára rákenve.

4. Piros festék palettán,
Pirosodik a leány.

Fehér festék…

A Munkácsi ösztöndíját mégis Halmi Artúr nyerte el ezzel a képpel szemben Vizsga után cíművel, ami most szintén látható ezen a kiállításon.

Ezt választotta az Öreg.

Halmi Artúr: Vizsga után (olaj, vászon, 125x186,5 cm) 1890

A döntés hallatán Csók meg csak ennyit mondott barátjának:

-Gyerünk biliárdozni, Halmi!