Bodor Zoltán blogja

Bodor Zoltán: Kis megfigyelőrajzok három képérôl és az utcán is zajlott az élet

1980 körül kérdezte tőlem Tóth Tibor, hogy hallottam-e Czimra Gyuláról. Ő ismerte Rákoshegyen.

Aztán idővel nagyon megszerettem a képeit.

Most Székesfehérváron volt emlékkiállítása. Elmentem hát. Alaposan sikerült megnézni és az ilyen kis rajzok segítenek az odafigyelésben.

Mi történik a reggeli vonaton?

Csak ketten maradtak állva. Két lány. Csak ők látszottak. Mi, ülő emberek tán kissé arctalan tömeget képeztünk. A egymásnak háttal álltak. Kabátjuk szürke. A hajuk eltakarja az arcukat. Szinte egyformák. Jelenségük még nem tudta megváltoztatni neonfényes krémszínű vagonbelsőt. Álmosan bámultam magam elé. Tíz perc is eltelhetett így.

Aztán a közelebb álló lány táskájából egy rózsaszín, vastag szalagot vett elő. Az előtte ülővel nézegette és mély egyetértésben erről beszélgettek. Nagy, hosszú tornaszalag volt, amivel tornászlányok szoktak végetnemérő csíkokat húzni a képernyőre. Színe selyemcukorra emlékeztetett. Otthonos vidámság szállt meg engem is.

A másik lány meg az előtte ülő fiatalember tarkóját simogatta meg. Ahogy szeretett, gyengéden szeretett valakit szokás. Kezének áttetsző bőre Van Dyck portréján szereplő nőére emlékeztetett, amely a londoni Wallace Collection-ban látható.

Van Dyck: Marie de Raet arcképe, részlet (olaj, vászon, 213x120 cm)