Végül is itt kötöttem ki. Itt mindig volt valamennyi árnyék a templom tövében. Elhagyott hely a Jelsa fölötti hegyoldalban. Csak tíz perc séta a szállásunktól. Hat délelőttön festettem ezt a képet.
Már útban odafelé mindig ezt a kőfalat néztem. Aztán beültem a fűbe. Ez a kép lett belőle. Naponta csupán egy-két földművelő vezette bogárhátú húzott el mellettem az ábrázolt úton.
Bráda Tiborral, Deák Ilonával és Atlasz Gáborral egy tényleg isten háta mögötti helyen álltunk le festeni. Annál forróbb délután nehezen elképzelhető, ami ott volt. Alapjában ez a fehér káprázat érdekel engem a mediterrán vidéken. Milyen szépen írják ezt le a Huszár a tetőn című regényben!