Rászántam a 10 eurót. Régi adósságom volt már ez. A Dávid-szobor vonz ide majdnem mindenkit. Én most láttam először, pedig már harmadszor jártam Firenzében. A mérete… hát, igen. Megdöbbentő a mérete. Még akkor is, ha eredetileg nem belső térben, hanem a Piazza Signoria-n állították fel.
Hallottam már olyan véleményt, miszerint azért nagy a feje (viszonylag), hogy alulnézetből ne tűnjön kicsinek a rövidülés miatt.
Csakhogy, fölfelé nézéskor is érzékeljük a teret, ha két szemmel nézünk. Agyunk folyamatosan számolgat, pontosan érzékeli a távolságot és ahhoz viszonyítja az arányokat. Így alulról is nagynak tűnik a feje.
Ha elképzelem kisebb, arányosabb fejjel, akkor kapunk egy szobrot, ami tökéletes ugyan, de nem gyermeki és nem jön róla az értelem.
Ez a szobor nekem könnyűnek tűnt. Nem éreztem ott az anyag súlyát. Szinte lebeg a talapzat fölött.
Van ebben a múzeumban azért még más is. Lásd később.
0 válasz erre: “Firenze Accademia”
Szóljon hozzá!