Bodor Z.: Nagypénteken festett kálvária (akvarell, papír, 36x53 cm) 2011.
Csend volt. Tavaszi csend. Igyekeznem kellett a képpel a másnapi hazautazás miatt.
A háttérben az utolsó virágzó fák egyike. Szép vörös rozsdafoltok a felszögelt bádog korpuszokon. Enyhén, fejtető módjára domborodó föld.
Elővettem a szemüvegemet és elolvastam ott ülve a megfelelő részt Lukács evangéliumából.
Kettőtől fél ötig voltam ott. Szívesen maradtam volna még. Ötkor kiállításmegnyitó volt, meg hát (mondjuk rá) a fények is megváltoztak. De hát attól még lehetett volna tovább dolgozni.
Sokszor kevés az idő. Sokszor közbejön valami. Mi az az egy hét az elmélyült munkára egy virágzó fájú faluban?!
0 válasz erre: “Egyedül a kálvárián”
Szóljon hozzá!