Valami papírt kereshettem annak idején, hogy az alvó Misiről rajzoljak. Csak a vasadi istálló ablaka volt már rajta, amin valamikor Sanyi ló nézett ki. Csupán rögzítésféle, önmagában teljesen érdektelen. Maradt hely a lapon Misinek. Egyébként meglepő nekem is, hogy sokszor milyen nehéz egy épkézláb papírt találni ott, ahol elvileg pont az a legfontosabb, hogy mindig legyen kéznél ilyesmi. Igaz, ahol kisgyerekek mozognak, ott hamar el is tűnnek a papírok. Meg csönd is ritkán van. Amikor nem alszanak, akkor maximális sebességgel mozognak és maximális hangerővel gajdolnak.
Ennek már lassan húsz éve. Most került elő ez a rajz egy doboz mélyéről. Megörültem neki. Nagycsaládos csendes félóráink egyik emléke.
Bodor Z.: Misi alszik (ceruza, papír, 170x230 mm) 1992 k.
Ezen a képen 6 éves lennék???:)