Azok a barokk kori festők, akiknek nevét nem ismerjük, akiknek a nevét még a szakértők is összekeverik, így tudtak festeni.
Gregorio Lazzarini (1657 – 1730): Rinaldo és Armida (olaj, vászon, 121x161 cm) Ljubljana, Narodna galerija
Be kell vallanom, hogy ez a kép a neten böngészve nem tűnt volna fel nekem. De ahogy a Szépművészet Múzeum Caravaggiótól Canalettóig című kiállításán megláttam, igenis feltűnt, még a kiállítás nagynevű névadóinak képei mellett is.
Miért?
Első sorban a színek. Különösen az árnyékban levő női akt felső testének színei. Nem látszik ez a reprodukciókon.
Ott viszont magával ragad a teret pontosan érzékeltető színkezelés. És hogy nem fáradt el sehol sem. Bal oldalon a törzs ritkán látható átmenettel illeszkedik a háttérbe. A hajában a virágok! Újra és újra visszatértem, sokat álltam előtte. És még fogok is.
A kép azt a jelenetet ábrázolja Tasso hőskölteményéből, amikor Rinaldó egy fényesre csiszolt pajzs tükrében meglátja új arcát, amely a szerelem hatására vesztett keménységéből. Visszatér a táborba, de azért a végén a szerelmesek újra egymásra találnak. (Kicsit utána kellett néztem az interneten,)
Egyébként ez a festmény eddig főleg Antonio Bellucci műveként szerepelt.
0 válasz erre: “Remekmű Ljubljanából”
Szóljon hozzá!