Bodor Z.: Porta Laterina (akvarell, papír, 68x48 cm)
Bodor Z.: Városfal (akvarell, papír, 48x68 cm)
Author Archive for Bodor Zoltán
Nem olvastam még írótól ilyen őszinte és hiteles regényt. Minden szavát elhiszem, mint a népmesét.
Az utolsó fejezetet, amit áthat a hála érzése, kihagyta a Kossuth rádió szerkesztője a rádióváltozat elkészítésekor. Bizonyára jó oka volt rá. Ennek ellenére hálás lehetek neki, mert magamtól aligha találtam volna rá Székely Jánosra.
Hasonlítják az ,,Iskola a határon”-hoz is. Sőt ahhoz mérik, hogy ott a helye mellette. Szerintem nem mellette, hanem jóval fölötte, úgy kb. a ,,Háború és béke” magasságában. Bálint Tibor mondta egyszer a tv-ben, hogy nagy irodalom a francia és a német is, de az oroszok irodalma mögött ott van a megszenvedett élet. Csíkszentmihályi Mihály szerint meg főleg Tolsztojt és Dosztojevszkijt kell olvasni, mert ott látszik, hogyan alakul az ember. Nos, ez a ,,megszenvedett élet” és a ,,hogyan alakul az ember” igen elevenen jelenik meg a ,,Nyugati hadtest”-ben.
Székely János (1929–1992)
Öt alkalommal, délelőttönként dolgoztam ezen az erődben.
Az internet kapcsolat nehézkes. A főtér kicsit ritkásabb mint öt éve, de azért akkora így is a nyüzsgés,
hogy csendesebb helyet kellett találnom. Az erőd (Fortezza Medici) lett a győztes.
Árnyas sétány, jó kilátás. Hosszabb akvarellhez is ideális.
Talán holnap képet is tudok mutatni, ami itt készült.
Vonulnak a felhők Hvar és Brac között
Végül is itt kötöttem ki. Itt mindig volt valamennyi árnyék a templom tövében. Elhagyott hely a Jelsa fölötti hegyoldalban. Csak tíz perc séta a szállásunktól. Hat délelőttön festettem ezt a képet.
Bodor Zoltán: Fehér torony (akvarell, papír, 68x48 cm) 2010.
Már útban odafelé mindig ezt a kőfalat néztem. Aztán beültem a fűbe. Ez a kép lett belőle. Naponta csupán egy-két földművelő vezette bogárhátú húzott el mellettem az ábrázolt úton.
Bodor Zoltán: Kőfal árnyékokkal (akvarell, papír, 36x54 cm) 2010.
Bráda Tiborral, Deák Ilonával és Atlasz Gáborral egy tényleg isten háta mögötti helyen álltunk le festeni. Annál forróbb délután nehezen elképzelhető, ami ott volt. Alapjában ez a fehér káprázat érdekel engem a mediterrán vidéken. Milyen szépen írják ezt le a Huszár a tetőn című regényben!
Bodor Zoltán: Olajliget (akvarell, papír, 36x54 cm) 2010.
Először ilyen volt az idő (akvarell, papír, 95x105 mm)
Aztán meg ilyen volt az idő (akvarell, papír, 280x208 mm)
Most volt időm, hogy feldolgozzam a székesfehérvári Czimra kiállításon készült fotókat.
Ezen az első két képen látszik, hogy egy negyven év előtti rajzból hogyan lesz érett kori mű.
Czimra Gyula: Paizs-Goebel Jenő a műtermében (szén, papír, 62x 48 cm) 1925. és Műterem (olaj, farost, 48x34 cm) 1963.
Czimra Gyula: Konyhai csendélet (olaj, farost, 35x30 cm) 1962.
Czimra Gyula: Kékfalú szoba (olaj, farost, 45x29 cm) 1965.
Azt hiszem, ennek a csendnek a mélysége egyedülálló.
Bodor Z.: Kisebb akvarellek az alkonyati égboltról
Hiába nőtt a levegő páratartalma. Több kis mezőben dolgoztam egyszerre. Ide is, oda is lehetett tenni egy kis festéket. Volt ideje szikkadni.
Bodor Zoltán: Kis megfigyelőrajzok három képérôl és az utcán is zajlott az élet
1980 körül kérdezte tőlem Tóth Tibor, hogy hallottam-e Czimra Gyuláról. Ő ismerte Rákoshegyen.
Aztán idővel nagyon megszerettem a képeit.
Most Székesfehérváron volt emlékkiállítása. Elmentem hát. Alaposan sikerült megnézni és az ilyen kis rajzok segítenek az odafigyelésben.