Bodor Zoltán blogja

Bodor Z. : „Apa, csak gyorsan megnézek valamit az interneten" (ceruza, papír, 280x210 mm)

Van azért úgy, hogy felállok a géptől. Ilyenkor gyorsan leül valaki. (Hasonlóan, mint amikor a tengelice elröppen az etetőből. Azonnal odaszáll egy cinke. Ugyanis ezt gyakran nézegetem mostanában.) Aztán, mikor visszajövök, hogy folytassam a számítógépes munkát, de mégis rajzolok egy kicsit.

Ilyenkor hihetelennek tünik. Ezzel buzdítom magam. Lesz még nyár!

Bodor Z.: A pitvei templom (olaj, vászon, 35x22,5 cm) 2009.

Milyen jó volna. Csak úgy, felelőtlenül ilyen kicsi képecskékkel végigfesteni a jövő nyarat. Lehet, hogy ráveszem magam.

Az utóbbi hetekben már annyira hiányzott a krokizás, hogy kerestem olyan helyet Pesten, ahol viszonylag rendszeresen van erre lehetőség.

Rajzoltam így már három helyen is. Egyenlőre ennyit lehet ebből megmutatni.

Bodor Z.: Kroki (akvarell, papír)

Bodor Z.: Kroki (akvarell, papír)

Nem voltam biztos a választásban a beadáskor. Ugyanis nem tájképeket adtam be a Tájkép biennáléra, hanem a Téli szellőztetés és a Februári névnap címűt. Igaz, látszik tájrészlet rajtuk. Díjat nyeretem velük. A fődíjat Balogh Gyula kapta. Beszámoló a tegnapi megnyitóról itt.

Videó a díjazott művészek nyilatkozatával itt.

Átmentem némi anyagért Szegedre. A Klauzál téri Démász székházon elég meglepő módon az a felirat állt, hogy “Szőnyi István emlékkiállítás”. December 20-ig tart nyitva (gondolom, munkaidőben).

Szegediek figyelem! Nem szabad kihagyni!

Már csak azért sem, mert a nagyobbak mellett kb. 30 gouache (guas) képet tettek ki. Ezek viszonylag kis méretű, papírra festett képek. Gyakorlatlan szemlélő talán azt mondhatná, képecskék. Ezzel a technikával Szőnyi rövid idő alatt gazdag felületeket és rendkívül érzékeny festői hatásokat ért el. Szóval egyáltalán nem kis, hanem nagy képek ezek. A mester közvetlen természet-látvány kapcsolatának tanúi. Festői életművének szinte gerince. A nagyobb méretű képek hitelesítői. De az is igaz, hogy a “nagy” képek (Zebegényi temetés,1928. (itt), Esernyők (itt), Kerti pad,1943. (itt), Zivatar után (itt) hitelesítik ezeket a kisméretűeket.

Festőkazetta bádogrekeszekkel. Bennük dextrinnel összekevert porfesték (itt). Vizes edény. Nem is túl jó ecsetek. Akvarellpapír. Ennyi az anyagszükséglet.

A kiállítóhely

Szőnyi István:......................(gouache, papír)

Szőnyi István:......................(gouache, papír)

Esett az eső ma délelőtt. Nem mentünk ki festeni.

Akadt rajzolni való, mert pont az ablakom előtt munkások jelentek meg.

Bodor Z.: Tanakodás (ceruza, papír, 210x297 mm)

Bodor Z.: Megérkezett a főnök (ceruza, papír, 210x297 mm)

Bodor Z.: Ketten a gödörben (ceruza, papír, 210x297 mm)

Szimpozion. Művésztelep. Virág utca 3.

Mártélyra mentünk ki. A holtág nem fogott meg annyira. A töltés felé indutam a kitakarított ártéri erdőn keresztül.

Egy vízelvezető árok vágta el utat, tehát itt festettem.

Bodor Z.: Vizesárok (olaj, vászon, 50x70 cm)

Bodor Z.: A nap áttör a ködön (ceruza, papír)

Ma reggel készült a fenti rajz. Sikerült rávennem magam, hogy kimenjek, annak ellenére, hogy hideg volt.

Aztán még ezt rajzoltam:

Bodor Z.: Fűzfák a vasút mellett (ceruza, papír)

Bodor Z.: János olvas valamit (ceruza, papír)

Bodor Z.: Kroki (akvarell, papír) 2010.

Már annyi tájképet mutattam, hogy magam is meguntam.

Most néhány a gyulai művésztelepen még júliusban készült krokikból:

Bodor Z.: Kroki (akvarell, papír) 2010.

Bodor Z.: Kroki (akvarell, papír) 2010.

Bodor Z.: Kroki (akvarell, papír) 2010.

Bodor Z.: Kroki (akvarell, papír) 2010.

Rászántam a 10 eurót. Régi adósságom volt már ez. A Dávid-szobor vonz ide majdnem mindenkit. Én most láttam először, pedig már harmadszor jártam Firenzében. A mérete…  hát, igen. Megdöbbentő a mérete. Még akkor is, ha eredetileg nem belső térben, hanem a Piazza Signoria-n állították fel.

Hallottam már olyan véleményt, miszerint azért nagy a feje (viszonylag), hogy alulnézetből ne tűnjön kicsinek a rövidülés miatt.

Csakhogy, fölfelé nézéskor is érzékeljük a teret, ha két szemmel nézünk. Agyunk folyamatosan számolgat, pontosan érzékeli a távolságot és ahhoz viszonyítja az arányokat. Így alulról is nagynak tűnik a feje.

Ha elképzelem kisebb, arányosabb fejjel, akkor kapunk egy szobrot, ami tökéletes ugyan, de nem gyermeki és nem jön róla az értelem.

Ez a szobor nekem könnyűnek tűnt. Nem éreztem ott az anyag súlyát. Szinte lebeg a talapzat fölött.

Michelangelo: Dávid (márvány, magasság 436 cm)

Van ebben a múzeumban azért még más is. Lásd később.