Lakatos J. Péter a tájat rajzolta szigorúan szürke munkaköpenyben. Megkérte Gyuri bácsit állna meg egy percre, hogy ő is rajta legyen. Így nekem is annyi időm volt, én is gyorsan odarajzoltam őt is.
Archive

Szakáll Ágnes, Horváth László és Tömpe Emôke énekpróba közben a Gyulai Mûvésztelepen 1971-ben. Mindhárman szerepelnek a mostani kiállításon. Laci bácsi már nem él.
Ma este végignéztük az összes digitalizált fotót a telep történetébôl. A közös fotóanyag egyik legmegejtôbb darabja. És ez a kép jutott eszembe róla.
A megnyitó után meghívott résztvevôkkel beszélgettünk kállított anyagról és a mûvésztelep helyzetérôl.
Bagyinszki Zoltán, Balogh Gyula, Bodor Zoltán, Vésô Ágoston, Bodor János, Horváth Krisztián, Eisler János, László Dániel, Papp László, Székelyhidi Attila, Szinte János, Boros Judit és leánya, Lakatos József Péter
A szkfander és pillangó 43. oldalán Az ôrangyal címû fejezet kezdôdik. Errôl azonnal ez a jelenet jutott eszembe.
Csakhogy Bauby-nál ô köztünk járó és látható személy. Igen-igen!
Végigsorolom magamban azokat az embereket, akik megtanítottak arra, amire éppen akkor elngedhetelenül szüségem volt.
Vagy akik csak álltak mellettem, amikor jelenlétük segített.
Tegnap megszereztem az alig megtalálható könyvet, amelybôl film is készült. Az Elle magazin fôszerkesztôje, ki tudja hányadik luxusautója megvásárlása után, olyan súlyos agyvérzést kapott, hogy gondolatai, érzései kifejezésére csak a pislogó bal szeme maradt. Ezt a könyvet is így írta. Nekem jobb, hogy elôször a filmet láttam (Kheiron-filmklub). Ez a rövid részlet talán érzékelteti, hogy az agy mûködik, de nem beszél, a test is csak képzeletben mozog. Íme:
Ez a kép is a július 25-én nyíló kiállításon lesz látható, Gyulán a Kohán képtárban.
Dekorativitás. Kezek és szemek. Sárgára festett ajtó előtt. Harminc évvel ezelőtt. Tar Ferenc a modell. Én csak kis ceruzarajzokat csináltam akkor, hetekig két kicsi rajzot csak, amikor Attila ezt festette. Ugyanaz a helyzet és beállítás mint Balogh Gyula képén. Karnyújtásnyira dolgoztak egymástól. Én meg süvölvényként egy kicsit odébb.
Az előbbivel ellentétben ez olajkép. Sokáig készült. És mint Szolnokon, a legutóbbi kiállításunkkor láttam, jobb mint gondoltam vagy mint emlékezetem.
Mindig újabbat kattintva a képre a részletek is előjönnek.
Ma kezdôdött a begyûjtés a gyulai kiállításra. Kíváncsi vagyok az anyagra. És a terjedelemre is. Ugyanis nem tudom, elég lesz-e a gyulai hivatal áltral biztosított kisteherautó és Lukács Pisti kombija együtt az egész társaságnak. Az a gyanúm, valamelyik autónak kétszer kell majd fordulnia 20-án vagy a következô napon.
Egy mû a várható teljes anyagból. (Az egyik kedvencem.)