A megnyitó 2015 március 20. -án 18 órakor!
Budapest, Bartók Béla út 1.
Archive
Még szeptemberi képek, de most jött meg a reprók.
Fotó: Fekete Zsolt
Bodor Z.: Ruhaszárítás Deákéknál (olaj, farost, 45x65 cm) 2014.
Bodor Z.: Kék ház (olaj, vászon, 50x70 cm) 2014.
Bodor Z.: Székelykapu (olaj, vászon, 30x50 cm) 2014.
Rembrandt: S....gre pacsi (olaj, fa, 20x26 cm)
Bővebben itt:
http://www.theguardian.com/uk/2001/oct/31/ireland
A dolog aktualitása, hogy most ez kép is szerepel a Szépművészeti Múzeum kiállításán febr. 15-ig.
Tegnap voltam. Elég szellősek a termek. Most az elején jobban meg lehet nézni!
Tanakodás a madaras könyv fölött. Lelkes István, Szenti Tibor, László Dániel, Sonkoly Tibor
Szenti Tibor fényképe rólam:
És az én fényképem őróla:
Egy irányba néznek a kárókatonák:
A hódmezővásárhelyi festőiskola egyik meghatározó alakja, aki 1994-ben halt meg.
Németh József: Asszonyok tehénnel (olaj, vászon)
Ez a képe talán el is üt az ő ismert stílusától. Nagy méretű, mégis tele költészettel. A régi nagy mesterek színbeli érzékenységét mutatja. És persze, földszínekel készült ez is, mint az egykori képek.
Firtosváralján, ahol művésztelepen voltunk, ő volt a házőrző.
Keveset volt egy helyben.
Bodor Z.: Bundás (ceruza, papír)
Boltajtó előtti sörözés és házias vacsora után az udvarról néztük először.
A Cassiopeia alatt az Androméda csillagkép és annak középső csillagától fölfelé két fényesebb és kicsit jobbra fölötte, ott van.
Kimentünk kocsival, hogy jobban lássuk.
Induláskor meghallottuk a farkasok összehangolt kórusát a várhegy felől. Ezek után kicsit félve szálltunk ki az autóból, de ott már csend volt. Farkasok sehol.
Zsolt fényképezett, kamerája így látta a hozzánk legközelebb levő galaxist Firtosváralja mellett a mezőről.
Az Andoméda-köd (fotó: Fekete Zsolt)
Napfényes délelőttök. A homályba vezető lépcsők és a kinti vakító világ kontrasztja foglalkoztatott. És a fal színe, mint mindig.
Bodor Z.: Lépcsőforduló (olaj, vászon, 116x 96 cm) 2014.
Újra voltunk Jelsa-ban. Vonattal és hajóval utaztam. Split-től Starigrad-ig a hajóút újra és újra megdöbbent. Két teljes óra fény és színzuhatag. Megfesthetetlen és leírhatatlan.
Többször mentünk Vincze Lacival festeni. Rajzoltam róla többet. Ez az egyik.
Bodor Z.: Vincze Laci fest (ceruza, papír, 192x260 mm)
Egy kép a zeneiskola udvaráról kilátva. Onnan minden látszik, ami a festéshez kell. Még túl sok is látszik. Kiránduló és bulizós hajók jönnek-mennek, felzavarják a vizet, de az mindig újra elsimul.
Bodor Z.: Kikötő horgásszal (akvarell, papír, 34x54 cm) 2014.
Rajzoltam róla kettőt, mert néha egy helyben van.
Elég gyakori, hogy a kapunál így felteszi a mellső lábát.
De a falat is szereti támasztani.
