festés elôtt és után
A művésztelepvégi képnézés elmaradhatatlan része a krokik kiteregetése. Meglett, tapasztalt művészek figyelme sem lankad a modell és egymás rajzai iránt sem.
Székelyhidi Attila, Zsigmond Márton, Balogh Gyula
Zsigmond Márton: Kroki (fekete kréta, papír, 42x30 cm)
Balogh Gyula: Kroki (akvarell, papír, 48x68 cm)
Gyulán az Apor téren van az úgynevezett Máriás ház. Talán a legkülönlegesebb ház a városban. Ezerrel rohangálnak előtte a teherautók.
Ez Balogh Gyula idén készült akvarellje, mely jól érzékelteti, hogy gyenge lábakon áll.
Balogh Gyula: Máriás ház (akvarell, papír)
Középen fönt egy kis, sokszor bemeszelt homokkő szobor áll. Mára több helyen elkoptak a részletek, helyenként egyes részek hiányzanak. Az ismeretlen szerző ismeretlen történetű, de legalább kétszáz éves művét Szőke Sándor szobrász restaurátor művész rekonstruálja. Helyére addig egy körvonalát utánzó festett bádoglemez került. A fenti képre kattintva, tehát kinagyítva ez is kivehető.
Elkészült az első gipsz változat. Később később ez alapján készül el nemes anyagból.
Meg is forgatja a művész.
Két hétig feküdt így a modell minden délelőtt 8-tól 12-ig. Nem volt könnyű neki. Ezt festettem róla.
Bodor Z.: Akt (olaj, vászon, 120x150 cm)
A harmadik héten már más beállítás volt, csak a környezetet festettem. A legvégén jött az ötletem, hogy a háttérbe egy rajzbakkal üljön oda valaki.
Balogh Gyula fest (fotó: Mahr Attila)
Balogh Gyula fest (fotó: Mahr Attila)
Zsigmond Márton fest jellegzetes, maga készítette palettájával, melyről minden kikevert szín dobozba kerül a nap végén (fotó: Mahr Attila)
Győrffy Péter fest (fotó: Mahr Attila)
Nagyobb méret, rövidüléses nézőpont, kell a függőón (fotó: Mahr Attila)
Bodor Z. fest (fotó: Mahr Attila)
Befordultunk a gyulai tűzoltószertárnál és megérkeztünk az Apor térre, melynek neve oly ismeretlenül csengett 1978-ban.
Holnap áll a modell.
Szőke Sándor: Akt (színezett gipsz)
Délután meg krokizás. Festők álma.
dr. Görgényi Ernő Gyula város polgármestere beszél (fotó: Horváth Balázs)
D. Udvary Ildikó megnyitja a kiállítást (fotó: Horváth Balázs)
Székelyhidi Attila képe az 1980-as évekből (fotó: Horváth Balázs)
A belső terem Balogh Gyula és Szakáll Ágnes már-már klasszikussá vált képeivel (fotó: Horváth Balázs)
Kis beszélgetőcsoportok alakulnak. László Dániel és Balogh Gyula
Kis beszélgetőcsoportok alakulnak
Kigondoltuk, hogy kell egy nagyméretű kép az utca felé, hogy felhívja a figyelmet a kiállításra.
Megterveztem és kinyomtatták. Talán már fel is tették.
Molinó a Gyulai Művésztelep kiállítására. Székelyhidi Attila akvarelljének részlete
Már tavaly is festettem ezen az úton. Naponta egy-két ütött-kopott Zastava tűnik föl rajta. Viszont íze van itt a levegőnek, gyurgyalagok röpködnek benne fáradhatatlanul.
A szomszédos sziget, Brac hegyeit rózsaszínnek is láttam és így festettem alá.
Bodor Z.: Köves út, Jelsa (Akvarell, papír, 36x54 cm) 2012.
Borús napok jöttek. Megfordultam. Ugyanonnan ez a kép készült két délután.
Bodor Z.: Köves út másik irány, Jelsa (Akvarell, papír, 36x54 cm) 2012.
Délutánra általában beborult. Csak a két hét vége felé tudtam visszatérni a fentebb elkezdett képre.
Bodor Z.: Köves út, Jelsa (Akvarell, papír, 36x54 cm) 2012.
Első stádium.
Bodor Z.: Kikötőépület, Jelsa (akvarell, papír, 46x66 cm) 2012.
Érdekes így. Nem létező képet közölni. Már beszélgettünk arról a Gyulai Művésztelepem, hogy hány kép tűnik el, amíg egyet megfestünk. Ezen egy kicsit segít a fotó.
Továbbfestettem ezt a képet és ez lett belőle.
Bodor Z.: Kikötőépület, Jelsa (akvarell, papír, 46x66 cm) 2012.
Hajókkal, egyebekkel nem szereltem fel. Az másik kép lesz majd egyszer.
