Bodor Zoltán blogja

Talán furcsa, de ez a helyzet. Alig van időm a művésztelepen, hogy írjak, képeket tegyek fel. A mikrobiológia könyv ábráit kell rajzolnom. Egy a tegnapi adagból:Velem van a laptop, a XXI. század gályapadja.

Rajzolok és festek is azért. Szabadkézzel. Talán szabadon is néha.

Majd mutatok.

Bráda Tibor: Bodor Z. fest (akvarell, papír, 490x335 mm)

Ez már az én tulajdonom, az előző meg Tiboré.

Kb. két órát töltöttünk itt a kis öböl túlsó és innenső partján.

Bodor Z.: Bráda Tibor fest (olaj, vászon, 50x70 cm)

Elmentünk motívumot keresni. Találomra álltunk meg valahol Jelsa és Vrboska között a parton, ahol több ilyen kis öböl van.

Később derült ki, hogy Tibor meg pont engem festett. Képet cseréltünk.

Valami papírt kereshettem annak idején, hogy az alvó Misiről rajzoljak. Csak a vasadi istálló ablaka volt már rajta, amin valamikor Sanyi ló nézett ki.  Csupán rögzítésféle, önmagában teljesen érdektelen. Maradt hely a lapon Misinek. Egyébként meglepő nekem is, hogy sokszor milyen nehéz egy épkézláb papírt találni ott, ahol elvileg pont az a legfontosabb, hogy mindig legyen kéznél ilyesmi. Igaz, ahol kisgyerekek mozognak, ott hamar el is tűnnek a papírok. Meg csönd is ritkán van. Amikor nem alszanak, akkor maximális sebességgel mozognak és maximális hangerővel gajdolnak.

Ennek már lassan húsz éve. Most került elő ez a rajz egy doboz mélyéről. Megörültem neki. Nagycsaládos csendes félóráink egyik emléke.

Bodor Z.: Misi alszik (ceruza, papír, 170x230 mm) 1992 k.

Ültünk Marossal a fatető alatt. Mivel nem akart megázni, egy helyben maradt.

Bodor Z.: Maros (210x290 mm, ceruza, papír)

Bodor Z.: Nagypénteken festett kálvária (akvarell, papír, 36x53 cm) 2011.

Csend volt. Tavaszi csend. Igyekeznem kellett a képpel a másnapi hazautazás miatt.

A háttérben az utolsó virágzó fák egyike. Szép vörös rozsdafoltok a felszögelt bádog korpuszokon. Enyhén, fejtető módjára domborodó föld.

Elővettem a szemüvegemet és elolvastam ott ülve a megfelelő részt Lukács evangéliumából.

Kettőtől fél ötig voltam ott. Szívesen maradtam volna még. Ötkor kiállításmegnyitó volt, meg hát (mondjuk rá) a fények is megváltoztak. De hát attól még lehetett volna tovább dolgozni.

Sokszor kevés az idő. Sokszor közbejön valami. Mi az az egy hét az elmélyült munkára egy virágzó fájú faluban?!

Tegnap ezt festettem. Nincs kész. Ma újra kimegyek. Várom, milyen a nagypéntek délután a kálváriánál Nagykörűn. 

Bodor Z.: Vadcseresznye fák árnyékában (ceruza, papír, 145x222 mm)

Ezek a vadcseresznye fák hamarosan elég figyelemre méltóan néznek majd ki. Ha mást nem egy fotót majd mutatok róla, ha itt lesz az ideje. Most még csak szép időnek örültünk. Maros  fekete foltja igen dekoratívan érvényesült a zöld fűben.