C.P.E. Bach és a macskacsalád

Délután Maros kutyánk elkapott egy kismacskát az utcán, jól megrázta és letette, eredt az anyamacska után.

Tibi -a kőműves, aki nálunk dolgozott éppen- lapátra vette a mozdulatlan testet (”No, ennek vége.”) és a sittes konténer tetejére dobta. Elé tett egy jókora betonlapot (”Legalább ne látsszon!”)

Már jól benne voltunk az estében. Nyolc után. A szobában az utca felől nyávogást hallottam. “A testvére vagy az anyja keresi.” -gondoltam. És mi van, ha feléledt és onnan bentről nyivákol, a sitt alól? Nem akartam egy félig széttépett, döglődő macskakölyökkel foglalkozni. Mit csinálok vele? Nyuvadjon ki, ott ahol van. De a halk nyávogás nem akart szűnni. A fülemet kellet volna már befognom.

Még egy zenét is feltettem, amit mostanában gyakran hallgatok.

Ezt.

C.P.E. Bach: Csembalóverseny H 420 (Spányi Miklós)

Ahogy ez lenni szokott, hallottam így is.

Nem volt mit tenni, hát csak ki kellett menni. Ott volt a testvére is meg az anyja. A hangjuk élesebbnek tűnt ugyan, mint amit a szobában hallottam. Na jó, ezek siránkoznak csak itt. Már megyek befelé, akkor a konténerből tompább nyávogás. Megemeltem a betonlapot végre. Lesz, ami lesz.

Két sötétszürke szem nézett rám. Lassan, lábait húzva kimászott a konténer vasszéléig. Kicsit féloldalasan ugyan, de lehuppant az aszfaltra. A testvére azonnal ott termett és gerincét kezdte nyalogatni. Pont ott, ahol Maros elkapta. Az anyjuk még nem mert odajönni, ezért bementem a házba, hogy ne zavarjam a macskacsaládot.

Ez két hete történt. Testvérét azóta elajándékozták. De ő ma is él. Ezt a gazdájától tudom.

A történések színhelye másnap reggel

A történések színhelye másnap reggel

0 válasz erre: “C.P.E. Bach és a macskacsalád”


  1. hozzászólások

Szóljon hozzá!